Párválasztás

Az ideális társ titkos összetevői

A párválasztás életünk egyik fontos állomása, ami életutunk célját, minőségét és élményét is meghatározza.

Általában se a lányok, se a fiúk nem szeretnének egyedül maradni. És ez így van jól. A problémát viszont az jelenti, hogy nem jó helyen, és nem jól folyik a keresés.

Az elmúlt évtizedben sokat tanultam és átéltem. Megszerzett tudásom és szakmai tapasztalatom alapján, egyre inkább tudatosult bennem, hogy teljesen másképp kellene párt találnunk. Azt látom, hogy a párválasztási preferenciákban hatalmas káosz van nemtől és korosztálytól függetlenül. Szomorúsággal tölt el, hogy a válási statisztikák úgyszintén ezt mutatják. Az elmúlt évtizedekben a statisztikák alapján házaspárok 50-70%-a vált el. Az élettársi kapcsolatok megszűnéséről jelenleg nem létezik ilyen kimutatás, viszont a tendenciákat tekintve ott sem jobb a helyzet. Ez a gyakorlatban azt mutatja, hogy a párok 30-40%-a marad együtt. Vajon ebből mennyi lehet, akik valódi harmóniában élnek egymással? Te ismersz olyan párokat, akik együtt vannak, ugyanakkor kínkeservesen szenvednek egymás mellett?

A párok 20%-a találja csak meg a hozzáillő társát

Nézzük kicsit a számokat. A kínkeservesen szenvedők aránya 20% körül lehet. Végül vegyünk alapul egy optimista számítást a párok 20%-a találta meg a hozzáillő társát. Rád nézve ez azt jelenti, hogy 80% az esélye annak, hogy egy megalkuvásokkal teli, megoldhatatlan problémákból álló, frusztrált párkapcsolatban fogsz élni.

Hiába várjuk a herceget fehér lovon

Azzal szembesülök és ezt nagyon rossz látni, hogy számtalan embernek komoly kihívásokat okoz a párválasztás. A szerelmi kapcsolatok pedig életünk egyik nélkülözhetetlen része. Végtelen időt, pénzt, energiát fektetünk abba, hogy megtaláljuk a lehető legjobb társat. Ha valaki ilyen sokat tesz ezért, igazán megérdemli, hogy elvigye a főnyereményt. Nagyon gyakran azt láttam a párválasztás során, hogy hiába képezték magukat, terápiákra mentek, próbálkoztak mindenféle fórumokon, különböző jelöltekkel, randikra jártak, mindig ugyanazokat a felesleges köröket tették meg. Ezeknek az eredménye csupán annyi lett, hogy kikötöttek egy újabb megalkuvásokkal teli rossz kapcsolatban, és kidobták az értékes idejüket. Majd elkezdtek misztifikált sorsfordító önigazolásokat gyártani, és belekapaszkodnak a semmiben, hogy annyira azért mégsem rossz ez a kapcsolat. Tudom miről beszélek, mert a saját életemben én is elkövettem ezeket a hibákat, éveken keresztül. Nem értettem, ha szinte mindent megtettem mi az oka annak, hogy mégsem működött jól a párkapcsolati szférám, és mindig a „rosszakat” választottam ki. Idővel rájöttem, hogy ők valójában nem rosszak voltak, csak hozzám nem illettek. Ha az első két hétben kicsit tudatosabban vizsgáltam volna a kapcsolataimat, valójában bele sem kezdek. Hosszú ideig erre természetes utólag jöttem rá, mert nem tudtam, hogy miket kellene néznem.  Elkövettem a szokásos hibákat újra és újra. Bíztam abban, hogy majd jobb lesz. Megváltozik – megváltozom, sírunk a barátnőknek a jó tanácsokért, terápiákra megyünk, ahol majd a problémák megoldódnak, ja és a legfontosabb, hogy a szerelem minden akadályt legyőz. Igen majdnem mindent, tévedtem!

A mindent eldöntő két hét

Meguntam a sok siránkozást, és az évekig tartó eredménytelenséget. Megpróbáltam valami olyan módszert keresni, amit eddig nem csináltam. Abból indultam ki, hogy mi történt az első két hétben, amikor még többnyire nem éltünk együtt, próbáltuk a szebbik oldalunkat mutatni (megjegyezném, hogy ez veszélyes lehet, és néha elfedhetik a „jeleket”). A napi operatív dolgokon kívül beszéltünk egyéb érdekes témákról, randizni jártunk szép helyekre, izgatottan vártuk a másikkal történő találkozást. Mi történt ebben az ideálisnak mutatkozó két hétben, hova tűnt a csoda? Emlékszel, azt mondtam, hogy a „jelek” vagy nevezhetném válóokoknak is, már az első két hétben ott voltak, és nem csak nálam, hanem mások kapcsolatában is. Ez elgondolkodtatott, hogy mi az, amit az első két hétben nem veszünk észre? Hiszen direkt rosszul senki sem választ társat. A tudományhoz (erről később olvashatsz) és a saját tapasztalataimhoz fordultam, hogy megkeressem az okokat.

Van-e tudományos mód arra, hogy a megfelelő társat válasszuk ki, és ha igen, akkor milyen módszerrel?

A múltban a házasságokat többnyire tudatos döntések alapján kötötték, nem pedig érzelmi alapon. A reneszánsz idején például a szerelmet kifejezetten zavarónak tekintették a házasságban. A mai világunkban, azaz elfogadott, ha szerelemből házasodunk, mégis minden második házasság válással végződik. Gondolatébresztőnek itt hagyom ezt a mondatot. Térjünk egy kicsit vissza még az első mondatra. Ebből engem megragadott, hogy „tudatos döntések alapján kötötték” a házasságokat. Ezen a megdöbbentő kijelentésen elkezdtem tovább gondolkodni. Hogyan lehetne a tudatosságot az érzelmekkel összekötni és alkalmazni a modern életünkben a párválasztáskor?  Azt gondolom, hogy minden problémát akkor lehet megoldani, ha azt a lehető legjobban meg tudjuk határozni. Ennek kapcsán kidolgoztam egy saját módszert, amivel mindezeket pontosan meg tudjuk határozni, és egyben a lehetséges megoldást is megadja.

Éjjeli bagoly vagy korán kukorékoló kakas

Nézzünk meg egy-két szokásos dolgot, amiket elfelejtünk figyelembe venni a párválasztásnál. Otthon ül-e vagy inkább társasági eseményekre szeret járni? Mennyire szervezetten éli az életét a mindennapokban? Mikor kell vagy fekszik? Ehhez még hozzá jön nagyon sok szempont, preferencia, amelyeket itt nem említettem. Utána ezekről még azt is el kell dönteni, hogy az egyezés, az elfogadható, vagy a kizáró kategóriába tartozik. Úgy vélem, hogy sokkal gyakoribb lenne a kiegyensúlyozott, boldog házasság, ha a személyiségpreferenciáinak alapos megismerése után kötnék. Tudom, ez most nagyon durván hangzik és valószínűleg a kisebbséghez tartozom ezzel a nézőpontommal, mert a legtöbb ember azt gondolja, hogy ért a párválasztáshoz, és meggyőződése, hogy jól tud dönteni (aggodalommal tölt el, hogy a válási statisztikák nem ezt mutatják). Mégis könnyen összezavarodik, vágyai irányítják, figyelmen kívül hagy fontos dolgokat, múltbéli rossz tapasztalatai vezérlik. Csak kevesen figyelik meg a másik nemet, olyan alapossággal és következetességgel, hogy el tudják dönteni, hogy hosszú távon milyen társra van szükségük.

Örökös konfliktus 69%

A párkapcsolati elakadásoknak jelentős részét nem a gyerekkori traumák, kötődési minták, különböző hitrendszerek, vagy a szociális környezeti hatások okozták. Erre van egy sokkal egyszerűbb magyarázat, amit ha elfogadsz rengeteg kidobott évet spórolsz meg magadnak. Amerikai kutatásokban azt találták, hogy a házasságban előforduló konfliktusok 69%-a az örökös konfliktus kategóriába tartozik, tehát megoldhatatlan. Meglehetősen paradox helyzet valami olyan miatt veszekedni, ami soha nem fog megoldódni. Csak a konfliktusok 31%-a tartozik a feloldható kategóriába.

Mi lehet annak a hátterében, hogy a házastársak rendszerint olyan dolgon veszekszenek, amit soha sem fognak tudni megoldani?

Ezek a problémák már valójában akkor léteztek, amikor még benne sem éltél a kapcsolatban. Ennek egy rendkívül hétköznapi indoka van, amire feltehetőleg nem gondolsz. Ez az indok, hogy a saját személyiségpreferenciáidat nem ismered eléggé, gyakorlatilag vaktában lövöldözöl, hátha majd a következő jó lesz. Ebből adódik, hogy a hozzád illő társét sem fogod, mert nem tudod, hogy mit kellene nézned a másikban. Általánosításokra építesz, vagy akár arra, hogy nem akarsz egyedül lenni. Döntően megelégszünk a megszokott elvárásokkal, legyen kedves, intelligens, vonzó, romantikus, érezzem jól magam a társaságában. Mindezek csak „látszat elvárások” és semmi konkrétum nincs mögötte. A hozzád illőt társ megtalálása a tisztánlátással kezdődik, azzal hogy a másikkal szemben értelmezhető konkrétumokat tudsz megfogalmazni, mivel a megoldhatatlan konfliktusok nagy része a rossz párválasztásból ered, amelyekkel garantáltak a veszekedések.

Felejtsük el a rózsaszín szemüveget

Véleményem szerint 2 hét aktív ismeretség utána előre lehet jelezni a megoldhatatlan párkapcsolati konfliktusok jelentős részét. Nézzük, mit mond erről a tudomány: J. Gottman párkapcsolati professzor 15 perc tudományos megfigyelés után 91%-os pontossággal előre tudja jelezni, hogy a házaspár együtt marad-e vagy elválik. Amerikai rapid randikon végzett tanulmányok alkalmával azt találták, hogy a párkeresők már az első randi alkalmával nem vették figyelembe azokat a párválasztási szempontokat, amelyeket közvetlenül az esemény előtt meghatároztak az ideális jelöltjükről. Ez egy igen meglepő eredmény, hogy mennyire nem vagyunk tudatosak a párválasztási döntéseinkben, és gyakorlatilag saját magunk ellentmondunk, akár 5 perc után is. Hajlamosak vagyunk már az ismerkedés elején a válóokokat nem figyelembe venni, és ismét beleesünk a majd megváltozik miattam effektusba, amivel már annyiszor elbuktunk, és éveket dobtunk ki a boldogtalanság tengerén az életünkből.

Ki ne szeretné tudni, hogyan találhatná meg a hozzáillő társat?

Párkapcsolati konfliktusforrásaink jelentős része az eltérő személyiségpreferenciákra vezethető vissza. Ezért első lépésben meg kell határozni a saját személyiségpreferenciáidat a lehetséges kapcsolódási pontokkal együtt. Utána annak a személynek a preferenciáit, akivel nagy eséllyel boldog párkapcsolatot tudsz kialakítani. Saját magam által kifejlesztett párválasztási módszerem a jelenre koncentrál, rövidtávon megoldásorientált, és a személyiségpreferenciákra épül. Tudjátok, hogy mi az egyik legjobb dolog a személyiségpreferenciák ismeretében? Ez egy olyan visszajelző módszer, amely különbözőségeket mér, nincsenek benne jó vagy rossz válaszok, és olyan információkat foglalunk egy új rendszerbe, amivel 90%-os eséllyel megtalálhatod a ténylegesen hozzád illő társat. Irány a magabiztos párválasztás, találjuk meg együtt a hozzád illőt!