Amikor a függőség még nem látszik kívülről

Nagyon sokan élnek funkcionális függőként, amely köznyelvi kifejezés arra (tehát nem hivatalos diagnózis), amikor valakinek már függőségi működése van, de kívülről még rendezettnek tűnik az élete. Dolgozik, teljesít, ellátja a családi feladatait, akár vezető vagy vállalkozó, ezért a környezete sokáig nem látja súlyosnak a problémát. Közben azonban az alkohol, a nikotin, a gyógyszer, a munka, a szerencsejáték vagy más viselkedés egyre fontosabb szerepet kap a mindennapi működésében.

Például:

• alkohol nélkül nehezen tud leállni este;
• nikotinnal szabályozza a stresszt és a koncentrációját;
• folyamatos munkával kerüli a pihenést vagy oldja a feszültséget;
• rendszeresen használ valamit, bár még nem veszítette el az állását vagy a kapcsolatát;
• megpróbálja csökkenteni az adott szokást, de visszatér ugyanahhoz a mintához;
• a viselkedésnek már vannak testi, lelki vagy kapcsolati következményei.

A „funkcionális” tehát nem azt jelenti, hogy a függőség jól működik vagy veszélytelen. Azt jelenti, hogy az illető még képes fenntartani a látszólagos működését, miközben belül már elkezdett létrejönni egy kontrollvesztett állapot.

Milyen tényezők állhatnak a függőségi működés hátterében?

A függőségi működés mögött álló életmódbeli, stresszkezelési és környezeti tényezőket tárjuk fel és alakítjuk át:

• mennyit alszik;
• milyen terhelés alatt él;
• van-e valódi regeneráció az életében;
• hogyan kezeli a stresszt;
• milyen a napi ritmusa;
• mozog-e;
• hogyan étkezik;
• milyen a társas és családi környezete;
• vannak-e örömforrásai;
• tud-e pihenni bűntudat nélkül;
• mire használja az alkoholt, nikotint, munkát vagy más viselkedést.

Miért nem elég önmagában az adott függőség megszüntetése?

A függőségek egyik legnagyobb veszélye, hogy a probléma látszólag megszűnik, miközben az azt fenntartó életmód változatlan marad. Ilyenkor az alkohol, a nikotin, a szerhasználat vagy más kényszeres viselkedés helyét könnyen átveheti egy újabb függőség. Az egyén abbahagyja az eredeti viselkedést, majd átcsúszik a munkába, a sportba, a szexbe, a szerencsejátékba vagy egy másik kontrollvesztett működésbe.

Addikciók halmozódása

A tapasztalataim során is azt figyeltem meg, hogy sokan többféle addikcióval küzdenek egyszerre. A függőségek jellemzően halmozódnak, vagy egy új függőség váltotta fel az eredetit. Ez arra mutat rá, hogy az adott függőségi működés megszüntetése önmagában még nem jelent életmódbeli és/vagy szokásváltozást. Erre egy gyakorlati példa: valaki megoldotta a gyógyszer- és alkohol függőséget, de lecserélte a dohányzásra. Ha nagyon szigorúan vesszük, továbbra is megmaradt a függő viselkedés.

A kezdetben hasznosnak tűnő tevékenységek szintén könnyen kontraproduktívvá válhatnak. A társadalom követendő példának tartja, ha valaki sokat dolgozik vagy rendszeresen sportol. Az igazi kérdés azonban az, hogy meddig és milyen mértékben. Amikor egy tevékenység kényszeressé válik, egyre nagyobb teret foglal el az egyén életében, és fokozatosan csökken a felette megélt kontroll, a korábbi függőség helyét újabb kontrollvesztett viselkedés veheti át.

A függőségi viselkedés általában valamilyen szerepet tölt be az ember életében. Segíthet a feszültség csökkentésében, a teljesítmény fenntartásában, az érzelmi megterhelés elviselésében, a kikapcsolódásban vagy az üresség elkerülésében. Ha csak maga a viselkedés változik meg, miközben az általa betöltött szerep és az azt létrehozó élethelyzet változatlan marad, a függőségi probléma nem oldódik meg, hanem könnyen más formában jelenik meg újra.

Ezért fordulhat elő, hogy valaki éveken keresztül küzd különböző függőségekkel, miközben mindig csak az aktuálisan látható problémát próbálja megszüntetni. Az alkohol eltűnik, helyét átveszi a munka. A szerhasználat megszűnik, megjelenik a kényszeres sport. A szexuális viselkedés kontrollálhatóbbá válik, miközben az egyén teljesítménybe, online jelenlétbe vagy más jutalmazó tevékenységbe menekül.

Az egészségfejlesztési addiktológiai megközelítés ezért a függőséget kialakító és fenntartó életmódra, valamint működési rendszerre helyezi a hangsúlyt. A konzultáció során annak megértése kerül középpontba, hogy milyen funkciót tölt be az alkohol, a nikotin, a munka vagy más kényszeres viselkedés, milyen élethelyzetek aktiválják, és milyen napi szokások tartják fenn.

Mit jelent az egészségfejlesztési szemléletű addiktológiai támogatás?

Az egészség holisztikus értelmezése

Az egészség felfogása mindig vitatott volt, mert mindenki másképp közelíti meg. Egy betegnek mást jelent, mint egy orvosnak vagy egy politikusnak. Fontos, hogy legyen egy egységes meghatározása, mivel a közös definíció lehetővé teszi az egészség multidiszciplináris megközelítését, ahol a szakemberek, döntéshozók, laikusok és társadalmi nézőpontok kiegészítik egymást és elősegítik az együttműködést (Drute és mtsai, 2022).

Az egészség értelmezése az évszázadok alatt jelentős változásokon ment keresztül. A kezdeti betegségközpontú felfogás idővel háttérbe szorult, és megjelentek azok a nézőpontok, amelyek az egészséget holisztikus és erőforrás-alapú szemléletben közelítették meg. Ennek első mérföldköve a WHO 1946-ban megfogalmazott egészségdefiníciója: „Az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.” (WHO, é.n.).

Az életmód és a környezet szerepe

A következő nagy fordulatot 1974-ben Marc Lalonde kanadai egészségügyi miniszter jelentése hozta. A Lalonde-jelentés elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy az idő előtti halálozások jelentős része megelőzhető lenne életmódbeli és környezeti tényezők megváltoztatásával. Ezzel a megközelítéssel az egészség multidimenzionális fogalommá vált, amelyet a biológiai adottságok mellett a környezet, az életmód és az egészségügyi ellátórendszer együttesen határoznak meg (Lalonde, 1981).

Ez a szemlélet a függőségi problémák megértésében is meghatározó. A függőségi működés kialakulását és fennmaradását az életmód, a környezet, a társas kapcsolatok, a napi terhelés, a stresszkezelési módok és az egyén rendelkezésére álló erőforrások együttesen befolyásolják. Az alkohol, a nikotin, a kábítószerek vagy a kényszeressé váló viselkedések gyakran beépülnek a mindennapi működésbe, és szerepet kapnak a feszültség szabályozásában, a teljesítmény fenntartásában, a kikapcsolódásban vagy az érzelmi megterhelés kezelésében. A függőségi probléma ezért szorosan kapcsolódik ahhoz az életmódhoz és környezeti rendszerhez, amelyben az adott viselkedés kialakult.

Az egészség, mint mindennapi erőforrás

A WHO 1984-ben kiegészítette az egészség értelmezését, és kimondta, hogy az egészség a mindennapi élethez szükséges erőforrás, nem pedig végső életcél. Ez a paradigmaváltás elősegítette, hogy az egészségfejlesztés önálló szakmai területként működjön (WHO, 1984). A függőségi problémák szempontjából ez azt jelenti, hogy az egészségi állapot javítása összekapcsolódik az egyén alkalmazkodási képességével, megküzdési lehetőségeivel, életvezetésével és a saját működése felett megélt kontrollal.

Az egészségfejlesztési szemlélet a függőségi problémák megközelítésében is alkalmazható. A megközelítés a függőségi működéshez kapcsolódó fizikai, mentális, társas, társadalmi, életmódbeli és környezeti tényezők összefüggéseit vizsgálja. A cél annak feltárása, hogyan alakult ki a függőségi viselkedés helye az egyén életében, milyen szükségletet elégít ki, milyen helyzetek aktiválják, és milyen tényezők tartják fenn. A változás során az egyén fokozatosan felismeri saját működésének összefüggéseit, erősíti az egészségével kapcsolatos döntési képességét, és olyan életmódot alakít ki, amelyben a feszültség szabályozása, a regeneráció, a teljesítmény, az öröm és a társas kapcsolódás egészséget támogatóbb módon valósul meg.

Fontos szakmai keretek

Az egészségfejlesztési szemléletű addiktológiai támogatás olyan felnőttek számára vehető igénybe, akik képesek együttműködni a konzultáció során. Szeretnének változtatni a szerhasználati vagy kontrollvesztett viselkedési szokásaikon, és állapotuk nem igényel akut orvosi, pszichiátriai vagy intézményi ellátást.

A konzultáció egészségfejlesztési és mentálhigiénés támogatás, amely a függőségi viselkedést fenntartó életmód, napi szokások, stresszkezelési módok és környezeti tényezők feltárására és átalakítására irányul. Nem helyettesíti az orvosi diagnosztikát, a pszichiátriai vagy addiktológiai szakorvosi kezelést, a gyógyszeres terápiát, a pszichoterápiát, a méregtelenítést vagy az intézményi rehabilitációt.

Súlyos függőségi állapot, jelentős megvonási tünetek, alkohol- vagy drogmérgezés, delírium, pszichotikus tünetek, ön- vagy közveszély, öngyilkossági gondolatok, illetve súlyos testi vagy pszichiátriai társbetegség esetén szakorvosi, addiktológiai, pszichiátriai vagy sürgősségi ellátás szükséges.

A szolgáltatás keretében diagnózist nem állítok fel, gyógyszeres kezelést nem végzek, és kontrollálatlan szerhasználat esetén önálló elvonást nem vezetek. Szükség esetén együttműködést javaslok háziorvossal, pszichiáterrel, addiktológus szakorvossal, addiktológiai gondozóval vagy más megfelelő ellátóhellyel. A hazai ellátási rendszer is külön kezeli a korai támogatást/prevenciót, a közösségi ellátást, a súlyos függőségi állapotokat és a sürgősségi eseteket.

Közvetlen veszélyhelyzetben vagy súlyos rosszullét esetén a 112-es segélyhívó értesítése szükséges.